Volt egy ötletünk. Mi lenne, ha kiválasztanánk pár embert, akiknek minden feltételt biztosítunk, ami a test alakításához szükséges és megnézzük, hogyan alakulnak. Ha minden adott, a változás garantált. Nincs olyan, hogy valaki nem változik. Akkor még az egyetlen kérdéses faktor az alanyok elhatározása volt. Ennek megfelelően válogattuk őket: alakíthatók és lelkesek legyenek. Persze jóval több személy volt, aki erre alkalmas lett volna, de a létszám korlátozott volt, így dönteni kellett. Sokan persze felháborodtak, rögtön bundát kiabáltak… nem esett jól… De motivált bennünket, hogy 20 nagyon jófej, lelkes emberke került beválogatásra és már az első közös edzésen szuper hangulat kerekedett.
Élveztük a munkát, lelkesek voltunk, akartuk, hogy sikerüljön. Biztattuk a résztvevőket, bár nem sok szükség volt rá, mert nagyon elszántak voltak. A Facebookon folyamatosan kommunikáltunk velük egy zárt csoportban, megoldottuk a felmerülő problémákat, szerveztük a közös edzéseket. Mert mi szeretjük, amit csinálunk, bármennyire nem is divat ez manapság… Beáldoztunk hétvégéket, estéket, ha arra volt szükség és ez senkinek nem okozott problémát… Bár ez sem divatos manapság…
Voltak bajok, nem titok. Sokszor kellett módosítani például az étrendeken, mert nem sikerült úgy összeállítani, ahogy szükség lett volna rá és ezzel mentek el napok, vagy akár egy hét is, mire összeállt. A tömegnövelő személyek esetén pedig plusz étkezésre volt szükség sok esetben, mert bár fogyásban nagy tapasztalata volt az ételfutár cégnek, súlyzós edzést folytató, tömegnövelést becélzó alanyokkal még nem dolgoztak.
Igen, ez egy kereskedelmi cég. Profitot akar termelni, el kell adni a termékeket, hogy ez sikerüljön. Ebben segít a marketing és a program is nyilván azt akarta megmutatni, hogy a változás egyik legfontosabb feltétele a megfelelő tápanyag bevitel, amiben segít a táplálék-kiegészítő. Segít és nem helyettesít, ahogy azt sokan hiszik és reméljük,hogy ez a segítség sokakhoz eljut, akik az átalakuláson gondolkodnak. Kereskedelmi cég, mondom, de emberekből áll! Lelkes emberekből és nem robotokból, akik az arcodba tukmálják a cuccokat…
Nagyon lelkesek voltunk, motiváltak és alig vártuk, hogy kipublikálhassuk az eredményeket. Nem vártunk csodát, hiszen 30 nap alatt erre nincs is lehetőség. Tudtuk és mondtuk is, hogy ne várjon senki Molnár Pétereket és Szabó Melindákat a program végére. Egy folyamat elindítására volt jó ez a program, és így is ért minket számos meglepetés, például Olivér, vagy Milán átalakulása, de Melinda is hihetetlen súlyt dobott le… tényleg nem is vártuk.
Elkészültek az „utána” képek. Minden ment a tervek szerint és alig vártuk, hogy megmutathassuk, mit sikerült elérni és vártuk, hogy majd az olvasók is lelkesek, motiváltak lesznek és elismerik a résztvevők kőkemény munkáját. Karácsony és az ünnepek, valamint a rengeteg egyéb munka miatt, amivel közben foglalatoskodtunk (igen, nem csak a Testcsere projekt ment, mindenkinek bőven van egyéb projektje is), úgy döntöttünk, célszerűbb januárban beszámolni az eredményekről, amikor épp mindenki a fogadalmát próbálja betartani és motivációra vágyik, amikor mindenki újra a vasak közé veti magát.
És akkor jött a hideg zuhany…
Kitettük az eredményeket és mit látunk? 90%-ban kizárólag fikázást, azt, hogy „csaltunk”, hogy „photoshop”, hogy hazugság az egész, minden manipulált. Akinél kevés volt a változás, az persze „röhejes” és „lejáratjuk magunkat” és ömlött mindenkiből a végtelen rosszindulat… Ilyet még tényleg életemben nem láttam, pedig nem vagyok már gyerek…
Nem hiszitek el, hogy ez milyen szinten kiakasztotta a csapatot. Itt ülünk az irodában, olvassuk fel a kommenteket és nem térünk napirendre. Tudjátok, az a tehetetlenség érzés, amikor lelkesen mindent megcsináltál, tiszta lelkiismerettel és mégis csalással vádolnak és nem tehetsz semmit… Ez pont olyan, mint amikor nekem azt mondták, hogy kokszos vagyok, és könnyű így felkészülni versenyre, mikor még életemen nem is láttam ilyesmit. Védjem magam? Visszaszóljak? Minek, ha ez a meggyőződése? Aki akaratgyenge és meg sem próbálja, csak másokkal tud foglalkozni és azzal, amit ő soha nem fog elérni, annak minek magyarázkodjak? Csak még jobban elásom magam…
Szóval ilyenkor mégis mit lehetne csinálni? Olvasom a kommenteket, totálisan elment az életkedvem, csak azt érzem, hogy egyszerűen nem érdemes adni… Ilyen embereknek, akikben ennyi rosszindulat van? Harcoljunk a terveinkért, az ötleteinkért, költségvetésért, jóváhagyásokért? Ezért, hogy utána ezt kapjuk vissza?
