Hangulatok

Most éppen sporttörit kéne tanulnom, de elmúlt a nagy vágy...  Reggel ötkor keltem, borzalmasan álmosan és nekiálltam olvasni. A középkoros tételt konkrétan egy órán át csak olvastam és olvastam és az istennek nem akart vége lenni. Aztán jött a következő olvasás, ahol már aláhuzigáltam és összefirkáltam az egészet és most jönne az a szokásos idegroham után, hogy legépelem a lényeget, hogy kevesebb legyen, amit olvasni kell, mert azért ennyi időm nincs erre. De sajnos nincs kedvem hozzá. Annyi mindent kéne tanulni, anatómiát, humángenetikát, mozgástanulást meg rekit... Mindegyik érdekel, alig bírok válogatni, de hogy mindre legyen idő, az nagyon necces. Estére hagyom az anatómiát, mert akkor már úgyis hulla fáradt vagyok, viszont az nagyon érdekel, úgyhogy biztos fog menni akkor is.

Reggel felnéztem Face-re és kicsit kiakadtam. Nem a szokásos modellek sárdobálása miatt. Egy csaj beírta a diétás étrendjét, amire páran reagáltak, majd jött Varga Dani és beírta, hogy itt mindenki hülye, ne hallgasson senkire, majd ő megmondja a tutifrankót... Kicsit felkúrta az agyamat, nem bírom, amikor hülyének néznek. Bár épp nagy hülyeséget nem mondott, azon kívül, hogy leokézta konkrétan a csaj induló 1100 kalóriás étrendjét. Ami egy horror, én versenyfelkészülés végén szoktam 1100 kalóriára vagy az alá lemenni. 1200 kalória alatt egy 70 kg körüli nő totál behülyül és hisztis picsa lesz. Ráadásul semmire nem tud figyelni és napközben félig alszik. Tapasztalat...

Bár pont mostanában jöttem rá, hogy a diétában nem is a diéta az, ami engem ki szokott nyírni, hanem a hajnali kelés. Mert most nem diétázom, viszont a tanulás miatt hajnalban kelek és ugyanúgy, mint a diétában, halálos álmosság tör rám délben. Az a fajta, amikor az ember szemhéja lassan lecsukódik. Próbálnád még nyitva tartani, de a szemgolyóid össze-vissza kezdenek forgolódni és nem bírsz fókuszálni semmire. És becsukod a szemed. Viszont akkor elalszol... Ilyenkor kell kimenni levegőzni kicsit, ami talán átsegít a nehezén... meg persze jöhet az energiaital. Csak ahogy öregszem és jönnek elő a nyavalyáim lassan az energiaitalról is le kell szoknom, mert a szénsavas meg citromsavas cuccoktól fáj a fogam. A sok boleroivás vezetett idáig. Mikor diétában naponta 5-6 liter is lecsúszott, azért az szépen szétmarja a fogzománcot.

De a diétára visszatérve. Vártam már ezt a pillanatot, ami tegnap eljött. Ez a szokásos "72 kilósan hányok magamtól" szindróma. Utálom a tepsifejemet, a hatalmas seggemet és hogy a melleimet nem tudom hova pakolni futásnál. Folyton kidörzsöli a melltartó és tiszta seb lesz, így egy héten kétszer tudok futni úgy, hogy nagyjából begyógyul... De ha sokszor sebes lesz, nyilván nem fog szépen begyógyulni. Szóval elegem van. Szerencsétlenségemre pont karácsony előtt, a nagy zabálások idején, de nem érdekel. Most van bennem elég erő és lendület, hogy elkezdjem és akarom is. Ráadásul arra is rájöttem, hogy a súlyzós edzések valahogy nincsenek már a kedvemre. Már régóta problémám van azzal, hogy képtelen vagyok úgy küzdeni, ahogy régen, úgy meghalni a súlyok alatt pl guggolás közben. Mondjuk a lábnap amúgy is a mumusom... De nemcsak ez a baj. Egyszerűen nincs motivációm. Bár ez nem is baj igazából. Amikor az ember naturálon készülget, az brutálsok energiát elvesz és minden versenyszezon után rájöttem már, hogy totál nem éri meg a befektetett energiát. Meg aztán az is belejátszik, hogy mennek szét az ízületeim és így harminc évesen ezzel szembesülni nem egy nagy élmény. Fáj a térdem, a vállam. Épp most tűnt fel pl hogy ágyban sehogy sem tudok tanulni. Ha félig ülök, fájni kezd a nyakam, ha támaszkodom, akkor a vállam, hason fekve a derekam... De azért megoldom:) Nincs kedvem szenvedni a súlyokkal, nem éri meg a sok szenvedés. Persze általában ez tömegelés végén érződik, mert totál nem látom, hogy eredménye lenne a munkának. Tiszta zsákbamacska. Aztán diétában ahogy jönnek elő az izmocskák, akkor kapok motivációt. De most nem hiányzik. Inkább futnék, spinningelnék, táncikálnék, bármi ilyesmit!Csak aztán előjön bennem a kisördög és a fülembe súgja, hogy ha nem guggolok hetvenbe és nem csinálok két 18 kg-s súlyzóval 3x30 sétálós kitörést, akkor nem is lesz olyan jó a seggem, mint általában tavasszal-nyáron. És ez azért zavar... Mert tudom, hogy ha kihagyok egy edzést, akkor a következő már nem fog olyan jól menni és kezdhetem egy három héttel azelőtti állapotról a felhozást. Szóval ördögi kör ez.

Lassan nekiállok készülődni. Most korábban kell indulnom, mert benthagytam a bringát a melóhelyen. Nagyon szakadt az eső, úgyhogy Mackó eljött értem pénteken és hazahozott, úgyhogy akkor edzés gyanánt itthon tapostam. Jól esett, pedig mindig hányingerrel állok rá a taposóra, mert olyan soknak tűnik az az egy óra. De aztán a zene mindent feledtet velem és magával ragad. Az elején a szomszédok is élvezik az edzésemet, mert mindig énekelek, vagyis inkább sipítozok és mivel semmi más nincs a szobában, csak a taposó, a bringám meg egy szekrény, így erősen visszhangzik is... De persze felőlem kopoghatnak, mert a fülemen a füles, és semmit sem hallok:)

Akkor csak úgy összefoglalva, mától diéta. Egyelőre nem horrordiéta, egyszerűen csak odafigyelek a kajámra. A lényeg január 2-vel kezdődik majd, de a zabálásoknak ezennel vége:)