Nos. eljött a pillanat, amire vártam...nem, nem az a lényeg, hogy az edzőterem slozijában lefényképeztem a csodálatos futócipőimet, miközben féjszbukoztam és persze más dolgom is volt... Hanem a tény a lényeg, hogy futottam. Mertem, megpróbáltam és - bár nem úgy, ahogy régen - természetesen, de azért - ment. Annak ellenére, hogy sikerült egy nyári vászongatyát bedobni a táskába, amit összegombolni is alig bírtam, de elszántam magam. Képesnek tartom magam a futásra. Úgyhogy a futócipő került a táskába, footpod-dal együtt. és futottam. (a 200 feletti pulzus természetesen méréshiba) 5 hét után először:) Az elején fájt a bordám, mindig fáj ha nagy levegőt veszek. De a kulcscsontom teljesen jól viselkedett. Másnapra mondjuk a még mindig zöldellő mellkasom alsó része halványpirosba váltott, amit nem tudok mire vélni, csak a rázkódásra, de ez sem tántorít el. A térdem fájt később egy kicsit, úgy, ahogy régen is szokott:( Sok mindenre gondoltam amúgy. Hogy ááááá elsőre elég lesz tíz perc, aztán arra, hogy ugyan már, miről beszélünk, lefutok egy órát, mi az nekem. 8 km/h-ra állítottam, hogy megszokjam egyáltalán a régi mozdulatot. 5 percnél néztem az órára, akkor úgy éreztem, 15 percnél járhatok. Borzalmas lassan ment az idő, a pulzusom pedig szokatlanul magas volt. 20 percet futottam végül, majd tempós sétára váltottam a zene ütemének megfelelően, a dőlésszöggel variáltam. A 40. percig. Aztán megjött a Párom is a futógépre és gondoltam, lenyomom én is az ő 10 percét. Így tehát olyan 30 percet futottam összesen. Az utsó 10 percnél már stabilan 150 felé volt a pulzusom, ami 9 km/h-nál szokott lenni.Egyébként messze nem élveztem. De tudom, hogy milyen érzés, mikor élvezi az ember, hogy meg tudja csinálni, amit eltervez és ez a cél. Újra érezni, hogy szeretek futni:)
Ez volt tegnap, szombaton. Ma, miután megállapítottam, hogy innen szép lesz visszahozni a régi jó kis állóképességemet, szépen még egy utolsó bezabálást rendeztem, úgyis névnapoztam otthon Anyumékkal. Ettem igazi, házi készítésű fánkot a tesóm feleségének, Reninek köszönhetően. Durranásig zabáltam magam. Diétában verseny előtt mindig lekvárt szoktam kívánni,hát most előre olyan tizenöt évre betöltöttem lekvárral:)
Holnaptól nincs mese. Nincs már semmi akadály. Súlyzós edzés még nincs, de a futás egy óriási kincs. Ha a doki azt mondja, talán a spinningre is benevezek, amint lehet:)Több bkv bérletet pedig nem veszek. Március 1-ig van, utána bringa. Veszek mellényt meg bukót, meg talán egy lándzsát is szerzek... az autósok távol tartása végett. Bár arról beszéltünk Mackóval, hogy egy motoros bukó kéne a fejemre és ha jön egy ilyen vadbarom, akkor szépen befejelni a szélvédőjét szeretettel...aztán veszek majd harcimarci sportágas leckéket és 8 napon túl gyógyulóra verem... na de hagyjuk a fantáziálást, elég lesz egy pisztoly is...:D:D
de tényleg. bár eddig is óvatosan bringáztam és mindig elnéztem, hogy szarnak megadni a jobbkezet és nem vesznek közlekedési eszköz számba bringával, ezentúl nem fogok az ösztöneimre hagyatkozni, mert nem számítja be az idióta meggondolatlanul közlekedő emberek végig nem gondolt cselekményeit...
holnaptól pedig mini
malizáljuk a kajában a ch-t, mert Maci mellett egy jóalakú csaj néz ki jól és nem egy dömper. Úgyhogy ez van. lehet hogy már mondtam, de most úgy is gondolom. és erről szépen naplózgatni is fogok... persze ahogy időm engedi:D
egy kis kilátás a gyerekkori szobámból:) ott koriznak a tavon a manók, csak innen nem látszik:)
na kellemes estét mindenkinek:)
